A gyümölcsszedés folytatódik….
Almát szedtünk Pomázon.

Második  gyümölcsszedési alkalmunkon már 6 önkéntes hajléktalan ügyfelünkkel mentünk almát szedni.

Nagy örömünkre a Hajléktalanokért Közalapítvány által kiírt „Hajléktalan személyek ellátásának megszervezése a Közép-Magyarországi régióban 2014-15” elnevezésű pályázaton, a „Szedd magad és add tovább”-készségfejlesztő és szabadidős programunkkal sikeresen szerepeltünk. Így az eddigi barackszedést, a mostani almaszedést, és a jövőre tervezett eper és meggyszedést is az elnyert pályázati keretből finanszírozzuk.

Bárki azt gondolhatná, hogy egy gyümölcsszedés előkészítése és megszervezése nem jár nagy munkával. Kinézi a helyet az ember hova is menjen, fog pár vödröt, vagy ládát, elmegy és leszedi a gyümölcsöt. Igen egyszerű. A mi esetünkben, mivel egy komplett programról van szó, sokkal több előkészülettel jár egy ilyen alkalom.

Kinéztünk egy napot, amikor szabad volt két munkatárs és a Tranzit, amivel utazni akartunk. Ládát vásároltunk, embereket kerestünk meghirdetve a szilvaszedést. Az időjárás azonban közbeszólt. Az indulási időpont előtt napokig esett, a gyümölcsösök sárosak voltak, némely helyen megközelíthetetlenek, nem beszélve arról, hogy a szilvának sem tett jót a sok eső. Végül mire a tervezett időponthoz értünk szilvát már nem lehetett szedni. Más gyümölcs után kellett nézni. A pomázi kertészetben a téli almát ajánlották, bár azzal a megjegyzéssel, hogy jobb lenne pár napot még várnunk, mert az eső miatt a gyümölcsösben még gumicsizmával is nehezen lehet közlekedni. Számunkra azonban a pár nap csúsztatás már nem fért bele. Nekivágtunk, minden jelentkezőt felvilágosítva a körülményekről. Szeptember 17-én 6 emberrel indultunk Pomázra, Dolina-pusztára, almát szedni.

Ott, a városból kiérve értük el a gyümölcsöst. Igaz, hogy volt egy kis sár, de közel sem akkora, mint amire számítottunk. Az almafák telis-tele voltak szebbnél szebb gyümölcsökkel. Ahogy a múltkori alkalommal is, most sem sokat kellett téblábolnunk. Egykettőre leszedtünk 126 kg-ot, 20 rekeszt megtöltve. Az almák nagyok, pirosak, és ízre igazán kellemesek voltak.

Kirándulásunk célpontja a Pomáz felett található Kő-hegy volt. Kicsit nehezen találtuk meg a túristaútvonal jelzését a városban, de miután meglett és megebédeltünk, nekivágtunk utunknak. Az erdő nyugalmas, békés csendjében gyalogoltunk. Az elmúlt napok esőzései negatív és pozitív eredményeket is hoztak. A sár utunkat állta. Olyan helyhez érkeztünk, ahol az út már nagyon meredeken haladt felfelé. Ugyan földlépcsőket vájtak a domboldalba, de így is olyan veszélyesnek tűnt a sár miatt, hogy egyik ügyfelünk már nem merte vállalni hogy feljön velünk. Páran felmásztunk, megnéztük, hogy merre halad tovább az út. Sajnos arrafelé is csupa sár volt minden. Ígyhát, miután megcsodáltunk pár kis gombát a moha között az egyik fa tövében, inkább visszafordultunk. Kis kősziklák tetején készítettünk közös képet a kirándulásban részt vevő emberekről. S bár a hegycsúcsra nem jutottunk fel, mégis csodás élményt adott számunkra  az erdőben mindenfelé előbújó, különféle színekben és formákban megjelenő gombafajták.