Amikor 2004-ben ezt a munkát kezdtem el végezni, többször számra vettem azt a mondatot, hogy végre egy munka, ahol nem a nyár a szezon, hanem a tél. Ez egy általános nézet lehet, mert azóta már sokan feltették nekem azt a kérdést, hogy: „Na, van munkátok nyáron is?” Van! 🙂
Ezt az előbb idézet mondatot már elég régóta nem veszem a számra, mert nem látom létjogosultságát. Noha még mindig inkább a tél a szezon, nyáron is van mit tevékenykedni bőséggel.
Először is egy hajléktalan embernek az csak az egyik, – noha jelentősen kiemelkedő – szükséglete, hogy ne fagyjon meg.
Ha télen a szabadban kell lennünk sokat, akkor egyértelmű számunkra, hogy ez hosszútávon kibírhatatlan. A nyári extrém meleg napokon ez az állítás szintén igaz, de valamiért mégsem annyira kellemetlen tényként él a tudatunkban. Pedig amennyiben valaki kiülne a tűző napra 5-6 órára, akár bele is halhat ebbe. Erre sajnos már volt is példa az ellátottjaink körében, és az égési sérülések szintén gyakorta előfordulnak. A legyengül szervezet pedig nehezen tolerálja a szélsőségeket, sok szívbeteg hajléktalan hal meg nyáron.
Fontos a bőséges folyadékellátás, a viszonylag hűvöset adó „melegedő” épületének biztosítása a hajléktalan emberek részére. Jelenleg épp egy összetett célokat kitűző pályázaton is dolgozunk, ennek része, hogy az épület fekete bitumenlemezes vízzáró szigetelése hőszigeteléssel is kiegészüljön. (pályázatokról még később)
Az 1/2000 SzCsM (I.7.) rendelete szerint egy nappali melegedő öt alapszolgáltatási kötelezettségének egyike sem szezonális jellegű:
1. közösségi együttlét 2. pihenés 3. személyi tisztálkodás 4. ruházat tisztítása 5. étel melegítése, elfogyasztásának lehetősége.
(Érdekesség: sem a melegedés, sem az étel biztosítása nincs az előírások között, melyek a két legalapvetőbb fizikai szükségletek 🙂 Talán épp ezért nem…?)
Ezeken felül természetesen vannak kiegészítő, önként vállalt szolgáltatások: különböző szociális ügyintézések, iratpótlások és egészségügyi biztosítások rendezése, kapcsolattartások, hajvágás (az egyik legnépszerűbb szolgáltatásunk 🙂
Az utcai gondozó szolgálat ugyanúgy köteles nyáron, mint télen heti 5 napon bejárni a terepet, évente kétszer (ősszel és tavasszal) nagy felderítést végezni, a folyó szociális ügyeket intézni… .
Mindezeken felül mindenféle járulékos munka is állandó jelleggel feladatunk: az épület rendben tartása, autók karbantartása, kertészkedés, adományok felkutatása, koordinálása, begyűjtése, könyvelési anyagok előkészítése, törvények bogarászása, hivatalokkal való kapcsolattartás, (kérvények, beadványok, módosítások), ellenőrzéseken való helytállás, nyilvánosság biztosítása, marketingtevékenység, pályázati kiírások felkutatása, megírása, megvalósítása, elszámolása…
Ez így együtt nagyon-nagyon sok feladatot ad!
Végezetül visszakanyarodva a pályázatírásra. Jelenlegi tervünk az, hogy a nekünk helyet adó épület energetikai állapotát továbbjavítjuk. A homlokzati falak már szigetelve vannak, a nyílászárók 50%-ban cserélve lettek. Most következik terveink szerint a tetőszigetelés, a fennmaradó nyílászárók cseréje, a fűtésrendszer és a használati melegvíz-ellátó rendszer fejlesztése, optimalizálása. Ha mindezeken túl vagyunk, talán még az idei évbe belefér a napelem és kollektorpark telepítése (ez is pályázat) Ezek mellett még sok kisebb léptékű de nagyon fontos pályázatunk kerül benyújtásra ebben a hónapban, melyekről pár hét múlva itt lehet olvasni.
Szép ívű tervek ezek, rengeteg munkával és utánajárással, mivel az elvégzendő szakmai folyamatokat is meg kell értenünk egy kicsit, hogy dönteni tudjunk adott helyzetekben. 
A pályázatok 5-10-20% önrésszel futnak, vagyis ennyit nekünk kell hozzáadni. Erre pedig külön forrásokat kell találnunk, mert ha sikerülne is az Államkincstártól a szolgáltatásunkért fizetett pénzből félretenni, az akkor sem lehet pályázati önrész 🙂
Szép nyarat kívánunk!
Az KERAK Szociális Alapítvány munkatársai nevében: Ónodi Zoltán
Hozzászólok
