Izomláz, egy kis hátfájás, égett bőr, fáradság és rengeteg illatos, ízletes gyümölcs, jó élmények, finom lekvárok…

A tavaly megkezdett szabadidős-készségfejlesztő pályázati programunk idén májusban folytatódott.
A Nappali Melegedőnkhöz legközelebb eső eperföldet szemeltük ki, hogy ott legalább 50 kg epret szedjünk, melyet majd másnap a hajléktalanok között kiosztunk, illetve 10 kg-ot lekvárfőzésre.

S hogy a kitartás mihez is kellett?
Először ahhoz, hogy az előre tervezett napon elmenjünk epret szedni, és ne halasszuk el a programot. Az időjárás ugyanis látszólag nem akart nekünk kedvezni. Előző nap az előrejelzés esőt, sőt zivatart jósolt az eperföldek fölé. Reggel az ég teljesen borult volt, semmi remény nem látszott arra, hogy a nap előbújik. S bár a Dunántúlon valóban egész nap esett, hála Istennek, Szigetszentmiklósnál felszakadozott a felhőzet, és dél körül már napsütésben szedhettük az epret.

Kitartás kellett az eper leszedéséhez is. Mivel a megelőző napokban is elég sok eső volt, az eperszemek némelyike elkezdett rohadni, a kevés napsütés miatt pedig más eperszemek félérettek voltak. Nem lehetett egy bokor mellett marokra szedni a gyümölcsöt, hanem minden szemet külön meg kellett nézni. Ez elég sok időt vett igénybe.

Kitartás kellett ahhoz is, hogy 6 ember leszedjen 60 kg epret. Guggoltunk, térdeltünk, hajlongtunk, ki hogy bírta. Végül 66 kg epret szedtünk le. Délután a szigetszentmiklósi láp-tanösvényt jártuk végig.

Másnap az emberek a melegedőn boldogan ették az epret…

Majd kitartás kellett ahhoz, hogy a megmaradt kb. 20 kg epret megmossuk, megtisztítsuk, és egy hatalmas edényben lekvárt főzzünk belőle. 24 üveg ínycsiklandozó dzsem boldog tulajdonosaivá váltunk.

Végül kitartás kell ahhoz is, hogy kivárjuk, amíg tél lesz, és a hideg napokon finom eperlekvárral hozzuk vissza a nyár ízét:)

A történet itt véget is érhetne…de mi oly kitartónak bizonyultunk, hogy nem értük be egy eperszedéses alkalommal. Még egyszer visszatértünk Szigetszentmiklósra 2 hét múlva, és ez alkalommal, a hatalmas hőség, és az egyre fogyatkozó mennyiségű termés ellenére szedtünk még 37 kg epret. A délutáni program ezúttal kenuzás volt a Kis-Duna ágon. A náddal határolt kicsi öblökben gyönyörű vizililiomokra bukkantunk, melyeket hosszan csodáltunk volna, ha az eső nem kezdett volna hatalmas cseppekben esni. S bár a szakadó eső hazaűzött bennünket, a kitartásunk eredménye már velünk volt.